Bevezető:
Sajnálattal olvastam írásotokat, mely példája a félretájékozott, rosszindulatú, felnőttek által sugallt kritikának.
A Societas levele: Egy nemzetietlen nemzeti ünnep margójára
Mi, kiskunfélegyházi szocialisták és demokraták úgy gondoljuk, Szálasi Ferenc nemzetvezető 1944. október 15-étől regnáló nyilas-diktatúrája semmilyen szempontból nem lehet része semmiféle magyar legitimációs folytonosságképnek. Ez a mintegy fél esztendő alatt az országot már-már apokaliptikus romlásba taszító éra semmilyen nemzeti büszkeségre nem adhat okot. A nyilas hatalom ellensége volt a magyar progressziónak, sőt, minden Magyarországon élő jóérzésű embernek. Ennek fényében igen furcsa arról beszélnünk, hogy egyesek, s nem is oly kevesek, ma szeretnének kultuszt és mitológiát teremteni ennek a nemzetietlen, magyartalan és emberiségellenes diktatúrának.
Ugyanis ma, Magyarországon van egy (sajnálatos módon parlamenti) párt, amely szívesen hangoztatja, hogy a hazánkban élők szétválaszthatóak "igaz magyarokra" és "idegenszívűekre". Van egy párt, amely az egyébként önkényesen kialakított utóbbi csoportot rendre sérti meg azzal, hogy kétségbe vonja nemzeti identitását - magyarságát - is. Van egy párt, amely semmit nem tanult a fasiszta és egyéb szélsőjobboldali diktatúrák bűneiből, sőt, ezeket etalonként állítja a magyar társadalom elé, mintegy követendő példaként.
És ez a párt úgy gondolja, bármit kijelenthet, bármit megtehet ennek az "örökségnek" a védelmében. Akár össze is moshatja az említett ötven évvel ezelőtti eseményekben a becsületes magyar emberek, katonák és civilek tevékenységét a nyilas pribékek pusztításával.
Erről az összemosásról, a néha nehezebben, néha könnyebben értelmezhető tények tudatos elferdítéséről van szó, amikor az említett párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom megünnepli, sőt, szinte saját külön bejáratú nemzeti ünnepévé emeli február 11-13-át, a második világháború végén a szovjetek által ostromlott budai Várban rekedt katonai erők kitörését az erődből, mint a Nyilas hatalom egyik nemzetéért tett heroikus lépését, szót sem ejtve az esemény fentebb felsorolt vonatkozásairól, s arról, hogy az ott elesett hősöknek, áldozatoknak többnyire semmi köze nem volt a Szálasi-féle ámokfutáshoz, a nyilasok bűneihez. Nem beszélnek a diktatúráról, mellyel szemben már akkor is minden jóérzésű magyar ember kiált, a baloldali és demokrata Márai Sándortól, Bibó Istvántól és Erdei Ferenctől az olyan magas rangú egyházi személyekig, mint Serédi Jusztinián hercegprímás, Apor Vilmos vagy Mindszenty József püspökök.
A párt prominensei, akik a közelgő évfordulóval kapcsolatban mind gyakrabban szólalnak meg, persze szót sem ejtenek erről, ahogy arról sem, hogy a nyilas közigazgatás tönkretette az országot, hogy a nyilas verőlegények becsületes magyar emberek ezreit gyilkolták meg (köztük a kor egyik legnagyobb formátumú államférfiját, Bajcsy-Zsilinszky Endrét), hogy konzervatív, demokrata és szociáldemokrata politikusokat hurcoltak el, hogy néhány nappal az említett kitörés előtt még zajlott a zsidó lakosság kivégzése, a "Dunába lövése". Szó sem esik arról, hogy nem kis részben a nyilasok országrontó politikájának köszönhetjük azt is, hogy végképp elvesztettük a háborút, s hogy ezért részesültünk olyan negatív megkülönböztetésben a későbbi békekötés idején, amely az ország szovjetizálásához is vezetett. És végezetül ezt se felejtsük el, hogy ez utóbbi folyamat előmozdításában a nyilas verőlegények jelentős része immár az Államvédelmi Hatóság tagjaként támogatta a kibontakozó sztálini államszocialista diktatúrát...
A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezért, bátran állíthatjuk, szégyent hoz hazája nevére, amikor országszerte Szálasi diktatúráját ünnepli, és ismét, sokadszorra, lándzsát tör a fasiszta eszmék mellett, amelyek elfogadhatatlanok minden demokratikus keretekben gondolkozó magyar ember számára.
A Jobbik most Kiskunfélegyházán is megünnepli a Kitörés Napjából egy év alatt hirtelen a Becsület Napjává avanzsált nemzetietlen nemzeti ünnepet. Polgármesterünk, Kapus Krisztián már 2011-ben is lehetőséget biztosított arra, hogy egyenesen a városháza dísztermében kerüljön megrendezésre megemlékezésük, pedig, akkor még rendszeresen hangzottak el kijelentések arra nézve, hogy a fasizmust propagáló párt tevékenysége korlátozásra kerül. Most ugyan "csak" a félegyházi Felső temetőben emlékeznek majd a Jobbik helyi alapszervezetének tagjai (mégpedig február 12-én, vasárnap), de már nem hallunk semmit tevékenységük korlátozásának távlati céljairól. A Fideszes városvezetés visszavonult és a passzivitás álcája mögé menekülve, egyszerűen nem nyilvánít véleményt e több, mint közérdekű kérdésben.
Igaz, két hete még részt vettek a korábban egyébként éppen a "nemzeti radikális" aktivisták által tönkretett, helyén felavatott új, a Holocaust félegyházi 269 férfi-, 341 nő- és 373 gyermekáldozatának emlékére állított emléktábla avatásán, de itt és egyébként sem beszéltek nyíltan a párt és a hozzá kapcsolódó társult szervezetek vidékünkön és városunkban veszélyesen növekvő domináns szerepéről az utóbbi időben. E passzivitással, mely országos szinten is megfigyelhető, a Fidesz, különösen kiemelkedő kormányzati pozíciója birtokában óriási hibát követ el, amely egyébként hosszútávon jól felfogott érdekeivel is ellenkezik.
A szélsőjobboldali mozgalom ugyanis lassan kezelhetetlenné válik, s ennek még nem láthatjuk a következményeit. 1938-1939-ben nem tudhatták még a kortársak, hogy a szélsőjobboldal megerősödése hová vezet majd Magyarországon. Ekkor Szálasiék még csak próbálgatták az erejüket. Ahogyan most a Jobbik is...
Tanuljunk a történelemből s ne kövessük el újra ugyanazt a hibát, amely ráaádásul tragikusnak bizonyult nemzetünk számára...
Mi, jóérzésű kiskunfélegyházi szocialisták és demokraták nem hagyhatjuk, hogy a minden szocialista és demokrata elveivel, céljaival, eszményeivel összeegyeztethetetlen Jobbik Magyarországért Mozgalom megerősödjön, ezért kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy ne csak tettek, hanem már az elvek szintjén is fellépjünk ellenük. Nagyon reméljük, hogy nincs messze az a nap, mikor sem Kitörés Napja, sem Becsület Napja, sem semmilyen egyéb hangzatos jelzővel emlegetett kitalált évforduló örve alatt nem fognak többé nemzetietlen nemzeti ünnepeket ünnepelni Magyarországon.
Ezért is tesszük tovább kötelességünket:
Eszik Bence
Societas Bács-Kiskun Megyei Területi Szövetsége, Elnök
Horváth Tamás
MSZP Kiskunfélegyházi Szervezete, Alelnök
Zakariás Csaba
Societas Kiskunfélegyházi Szervezete, Elnök
Tisztelettel:
Szöllősi János
Societas Kiskunfélegyházi Szervezte; Alelnök
A Jobbik válasza: Reakció egy tényleg nemzeti, sőt európai ünnep ellen szóló írásra
Kedves Fiatalok!
Sajnálattal olvastam írásotokat, mely példája a félretájékozott, rosszindulatú, felnőttek által sugallt kritikának. Nem tehettek róla, hiszen már szüleitek is egy hazug, a győztesek által írott történelmet tanultak és ti is, akik a „rendszerválás” után, de még mindig egy egy irányban elfogult oktatásban részesültetek. Viszont vannak, akik utána járnak a tényeknek, ráadásul még köztünk élnek a kor tanúi illetve mi még ismertünk olyan embereket, akik szemtanúként, megélőiként adták át nekünk a közelmúlt eseményeit, saját szemszögükből. A tájékozottság nem hátrány, kedves barátaim, nektek is tanácsolom, hogy nézzetek a dolgok mögé, szerezzetek más irányú tapasztalatokat. A lehetőség adott, Ernyes Laci bácsi bizton segít nektek saját élményeivel, tudásával, de február 21-én a Szent Korona Szabadegyetem első oktatási napján Dr. Varga Tibor jogtörténész is ingyen, bérmentve adja át nektek tudását, igaz, most Álmos vezérünk küldetéséről lesz szó.
De térjünk vissza az írásotokhoz. Írjátok, hogy a Szálasi rendszert dicsőítjük. Nem emlékszem rátok, hogy tavaly jelen lettetek volna a megemlékezésen, így az információ forrásotok nem meggyőző, ha gondoljátok, megküldöm a beszédem is, egy szó nem esett a rendszerről, sem Szálasiról – kinek megítélése is szélesebb látókört igényel attól, mint amivel ti rendelkeztek a cikketek alapján.
Amúgy meglehetősen álságosnak tartom egy olyan szervezet ifjúsági tagozatának tagjaiként diktatúráról, nemzetvesztésről beszélni, mely szervezet az MSZMP utódja, melynek elődje az MDP. Kiknek köszönhetjük az ordas 50-60-70-es éveket, 56 eltiprását, milliók szenvedését, Recsket, az ÁVÓ-t, Péter Gábort. Apropó, Péter Gábor. Tudjátok mely felekezet tagja volt ő, akárcsak az ÁVÓ-s legények és pártfunkcionáriusok többsége? Kérdezzétek Tancsa filozófust, ő majd segít a kérdés megválaszolásában, és majd gondolkodjatok el az eredményen.
De tisztázzuk a Jobbik helyzetét is. Soha nem vallottuk magunkénak a Szálasi rendszert, nem vagyunk az utódai! Ha Vona Gábor elhíresült, január 28-i beszédét meghallgatjátok, erről az identitásvállalásról határozottan beszélt, idézem: „Nem vagyunk kommunisták, mert a mi szellemi centrumunk nem az osztályhatalom, nem vagyunk fasiszták, mert a mi szellemi centrumunk nem az államhatalom, nem vagyunk nemzeti szocialisták, mert a mi szellemi centrumunk nem a faji hatalom, de nagyon fontos, hogy jól értse mindenki, demokraták sem vagyunk. Demokraták sem vagyunk abban az értelemben, amivé mára ez zűlött. Nem vagyunk, mert a mi szellemi centrumunk nem a pénz, a tőke.”
Felemlegetitek a Fideszt, mint cinkos szerepét a rendezvény engedélyezésében. Közlöm veletek – valószínű ti még ilyet nem csináltatok – nem szükséges rendezvény tartásához elszaladnunk sem a polgármesterhez, sem a Fideszhez. A közterület feltételekkel igénybe vehető, ha nem foglalt és kifizeted a bérleti díjat a városháza bármely erre alkalmas helyiségét kiveheted.
Ami a holokauszt táblát illeti, ti mennyi pénzt adtatok bele? És tudtommal a tábla rongálóit a rendőrség nem találta meg, az az állításotok pedig túlmegy a jóízlés határán, hogy nemzeti radikálisok lettek volna az elkövetők. Aki állít, az bizonyítson, tudtok bizonyítékkal szolgálni? Jobban gondoljátok meg szavaitokat, mert a következő rágalom esetén a bírósághoz fordulunk jogorvoslatért!
Ami a holokausztot illeti, semmi nem támasztja alá, hogy minden elhurcolt meghalt az elszenvedett bántalmazás által. Nem kicsinylem le szenvedéseiket, áldozataikat, és mint magyar állampolgárokat őket is megilleti a tisztelet. Ennek ellenére 1945. március 15-i újság számol be arról, hogy „Százezer számra térnek vissza a zsidók Auswitz-ból”. Nem akarok pontos mérleget vonni, hány ember halt meg lágerben, munkaszolgálaton, harcban, járványban, betegségben, éhen, stb. Minden emberért, minden szenvedésért kár. Viszont vannak, akiknek jár tábla, vannak, akiknek nem. A többit gondoljátok tovább.
Ezek után térjünk vissza magához a Becsület Napjához vagy Kitörés Napjához. Abban egyetértünk talán, hogy azok a harcoló csapatok, akik Magyarország területi integritását védték, nem ugyan azok, mint akik a hátországban tevékenykedtek, nem egyenlőek a politikai vezetéssel sem. Állításotok alapján a Doni áttörésre sem kellene megemlékeznünk, a szocialisták mégis megjelennek ezen a koszorúzáson – nagyon helyesen. De távolodjunk el messzebbre, arról talán tanultatok vagy hallottatok, hogy a magyar sosem volt egy egyszerűen megalkudó fajta, az igazáért, a saját földjéért, a hazájáért képes volt bármire. Ha kellett az életét adta, és ebbe jobban bele kellene gondolnotok. Mi az az áldozat, amit egy ember a hazájáért, a közösségéért, az általa vallott eszméért végső esetben megtehet? Lemond javairól, támogatja szellemileg – fizikailag, ha mód van rá szavazatával, ha fizikailag támadják megvédi, ha kell fegyverrel és ha úgy hozza a sors akkor az ÉLETE ÁRÁN! Ezt most vonatkoztassuk az 1945 februárjában a budai várba visszaszorult katonákra. Tudatában voltak annak, hogy az ellenfél nem ellenfél, hanem ellenség! Nincs kegyelem számukra, sem az ország, sem a szeretteik számára. Olyan pusztítás jár a nyomukban, amire hasonló nem volt már régen. Mindent megtettek, ami tőlük telhetett, minden muníciót elhasználtak, minden ellátmányt feléltek, a felmentési kísérletek kudarcot vallottak. Ebben a helyzetben döntöttek a kitörés mellett, melyre talán a történelemben Zrínyi Miklós tette volt fogható. Az eredmény két napig tartó öldöklés, vadászat német és magyar katonákra. 45 ezer katonából kb.670 jutott el a frontvonalig és csatlakozott társaihoz. Az általatok dicsért vörös csapatok bestiális kegyetlenséggel estek áldozataiknak. Lángszóróval égették el a kórházakban fekvőket, a sérülteket lánctalpak elé vetették és a Dunába lökték, levágott, összetört német katonafejekkel rakták körbe a Citadellát, az ápoló személyzetet és a civil személyeket megtizedelték, egy ápolónő testét, miután belehalt az erőszakolásba a felgyújtott sziklakórház ajtajára szögezték, és folytathatnám.
Nos, honfitársaim, erre emlékezünk, és arra, hogy ezek az emberek, ott 45.000-en fenntartották az orosz csapatokat, akik így két hónapig nem tudták folytatni az előrenyomulást. Európa szerencsésebb fele nekik köszönheti a szabadságát, hiszen két hónap alatt az oroszok nem csak Berlinig jutottak volna, hanem bőven Németországon túl. Akkor pedig egy teljesen más történelem következhetett volna. Nos, Európa hálából elhallgatja, lenácizza ezeket a hős katonákat, akik a legdrágábbat adták, az életüket.
Áldás és dicsőség haló poraikra!
Nektek pedig sok tanulást és szélesebb világnézetet kívánok, s ha úgy gondoljátok akár személyes vitában is hajlandó vagyok megvitatni nézeteinket.
Szebb Jövőt!
Kollár László, A Jobbik kiskunfélegyházi elnöke
2012. február 12.
