Bevezető:
Mesterházy Attila nevetségesnek, gyatrának és gyengének nevezte Orbán beszédét.
Orbán Viktor megtartotta újabb évértékelő beszédét, bár túl sok érték a múlt esztendőben nem keletkezett. Elmondott mindent, amit ebben a helyzetben nagy valószínűséggel mondhatott, és amivel a legkevesebb kárt okozza. Pengeélen táncol, kettős politikát folytat, márpedig aki mindenütt meg akar felelni az könnyen pórul járhat. Beszédének volt azonban egy különleges hozadéka, mindenki úgy érezte, hogy reagálnia kell rá. Így aztán szembesülhetünk az ellenzéki paletta véleménynyilvánításával, leghangosabban pedig azok kiabálnak, akik elsőkből lettek utolsók.
Mesterházy Attila nevetségesnek, gyatrának és gyengének nevezte Orbán beszédét. Felhívta azonban a figyelmet a Borsodból induló éhségmenetre, melynek támogatását az MSZP a zászlajára tűzte. Nagyon zokon vette viszont, hogy a miniszterelnök még mindig nem adta fel a szocialista kormányok felelősségének boncolgatását.
A Demokratikus Koalíció véleményét Molnár Csaba fogalmazta meg, Gyurcsány külön blogbejegyzésben elemzett. Molnár szerint egy megtört, vesztes ember felolvasását hallottuk, de ők már szervezik Gyurcsány Ferenc évértékelőjét, na, az lesz majd az igazi. Ferenc Orbán Viktor származását ecsetelte, megállapította, hogy ugyanolyan proligyerek, mint ő, így érthetetlen miért magasztalja annyira a keresztény középosztályt. Gazembernek titulálta Orbánt, majd megállapította, hogy ugyanúgy megveti, mint a kádári proletárdiktatúrát.
A Jobbik részéről Gyöngyösi Márton hiányolta a miniszterelnöki beszédből a konkrétumokat, különösen a munkahelyteremtéssel kapcsolatban.
Az LMP képviseletében Karácsony Gergely egyszerűen hazugságbeszédnek nevezte az évértékelőt, melyből minden kimaradt, ami a valóságot tükrözi.
Röviden tehát így néznek ki az értékelővel kapcsolatos meglátások, mindenki megnyilatkozott, reagált, védekezett, vagy támadott. De hogyan értékelhetjük mi mindazt amit látunk, amit nekünk előadnak? Nagyszabású, sokfelvonásos színdarabot láthatunk, amiről egyelőre még nem derült ki, hogy szatíra, dráma, vagy tragédia. Az pedig végképp rejtélynek tűnik, hogy ki a gyilkos, azaz ki a felelős egy ország gazdasági és társadalmi lemészárlásáért. Keményen megy az egymásra mutogatás, miközben a nézők lassan fogynak, nagyhatalmi törtetőkre, milliárdos politikai kupecekre, alacsony erkölcsi szinten álló elegáns kóklerekre már senki sem kíváncsi. Az ország helyzete nem teszi lehetővé, hogy továbbra is tehetségtelen ingyenélők kísérleti telepe legyen, akik úgy játszanak milliárdos közvagyonnal, mint kisgyerek az üveggolyóval, ha elgurult, hát elgurult.
Munkát, kenyeret! Így szól az éhségmenet szlogenje, akik olyan erőre kaptak Gyurcsány avasi kiruccanásától, hogy most ők mennek Pestre, de nem az Apró villához, hanem rögtön a Parlament elé, hogy ott követeljenek jobb életkörülményeket. Az MSZP pedig magához meltón támogatja a világ proletárjainak egyesülését.
Tormási Ákos
